Előkerült egy évekkel ezelőtti beszámoló!

A minap keresgéltem a régi anyagok között, olvasgattam milyen interjúk is készültek mikor még 2009-ben hazatértünk a Budapest-Bamako raliról, és rábukkantam egy linkre, ami egy hosszasabb beszámolót sejtetett a 'tovább' gombjával. Sajnos a cikk nem folytatódott, hiszen a KÖZHÍR nevű újságblog, ami a BME KSK HÖK lapjának blogja elköltözött más címre, ahova a régi cikket már nem vitték magukkal. Gondoltam, hát megpróbálkozom azzal, hogy felkeresem a - többek között - rólunk szóló cikk kedves megálmodóját, Osváth-G. Pétert, akinek GrafUr Foto néven fényképészmunkáját ITT találjátok. Gondolnátok, hogy 6-7 év távlatából reagálna valaki egy ilyen megkeresésre, és előhalászná a szekrényből a porlepte backup vinyók kupacából az egyetemi újság interjúját? Ő megtette, így neki köszönhettek egy szuper nosztalgia interjú nyersanyagát (azaz az eredeti válaszokat!), amit itt most megosztok veletek:

1, Mi motivált két egyetemista hölgyeményt, hogy egyedül vegyenek részt egy veszélyekkel teli terep rallyn? Hogyan született az ötlet, és mi hajtott titeket tervetek megvalósításához? Gyöngyi: Dóri apukája már megjárta ezt az utat tavaly és amikor megnéztük a beszámolóról szóló filmet, akkor annyira megtetszett a túra, hogy elhatároztuk, ha törik, ha szakad, összegyűjtjük rá a pénzt és indulunk. Dori: Én terveztem előtte is, hogy indulok édesapámmal a következő futamon, ugyanis részt vettem az itthoni előfutamokon, és nagyon élveztem. Lánycsapatként indulni viszont sokkal nagyobb poén, így hát belevágtunk. 2, Hogyan került hozzátok a hűséges autótok? Mit lehet tudni autótok múltjáról? Esetleg még ti is készítettétek fel a Combót? Miért pont egy ilyen puttonyos autóra esett a választás? milyen módosításokon esett át a járgány? Dori: Először úgy volt, hogy megpróbálunk autót is szerezni valahonnan, de miután ez nem jött össze, úgy döntöttünk, hogy a Bamakombo-val fogunk menni. Azért választottuk ezt az autót, mert igen praktikus, és könnyen szerelhető, még mi is orvosolni tudtuk volna a kisebb broblémákat, ha lett volna, de műszaki hiba nélkül teljesítettük a távot, 2 gumidefektünk volt összesen, ami nagy szó. Édesapám, Kapitány László, és unokabátyám Kapitány József volt a tavalyi futamon a Combo utasa. Joci, aki egyébként autószerelő, nagyszerűen felkészítette a kisautót Afrikára. A motorja darabokra lett szedve, és újbból összeépítve, azaz nullkilóméterrel indult, a belsőtér pedig abszolut kihasználva. Csak Opel alkatrészekből áll az autó. Néhány változtatás: nagyobb generátor, sivatagi hűtő, kapcsolható dupla ventillátorral, dupla akksi, elöl erősebb (teher) rugók, hátul duplalapok, 8 centire meg van emelve az autó (múltkor valaki nagyon büszke volt magára, hogy 3 cm-t emelt); gátlók: Katona-féle oda-vissza csillapítós; motor alatt és a tank alatt 5mm-es kartervédő; belül poli-foam szigetelés az éjszakai hideg és a nappali forróság miatt; 4 db hella szúrófény a motorházon; plusz állítható szellőző a tetőn, dupla ágynak kialakított raktér, tárolórekeszek matraccal hátul, tárolórekeszek tömkelege stb. Szegeden a futam előtt az Opel Rupesky autóházban végezték rajta az utolsó simításokat az út előtt, olaj, szűrők, fékbetét... csere, tulajdonképpen egy nagyszervízt eszközöltek rajta. A küllemért az Atidekor felelt, azthiszem meglett a hatás, csinos lett a kisautó. 3, Az autó adottságai miatt csak nektek, kettőtöknek jutott hely. Hogy bírtátok ketten a szűk utastérbe zárva, úgy, hogy még az autóban is éjszakáztatok?! A terep szakaszok, és a defekt okozta gondok orvoslására elegen voltatok ketten, vagy kellett hívni segítséget? Kipróbáltatok pár verseny etapot is, arról lebeszélnétek az embereket, vagy éppen abban volt számotokra az izgalom, a kihívás? Dori: Én azt hittem, sokkal jobban bezártságérzetem lesz a kicsi autóban ennyi időn keresztül, ennek ellenére nem okozott különüsebb gondot, sőt, úgy megszoktuk a kis "Combino"-t, mintha hozzánk nőtt volna. Hazafele azon viccelődtünk, hogy otthon majd furikázzuk egymást az autóval, hogy tudjunk aludni, mert a saját ágyunk már nem lesz kényelmes.:) Gyöngyi: Hát igen, mikor hazaértünk, én nem is tudtam ülni rendesen másik autóban, fájt a hátam, hozzászokott a Combo üléséhez:) Minden hétköznapi élethez szükséges felszerelés megtalálható volt az út alatt az autóban, nagyon profin tudtunk már menetközben levest főzni, kávét készíteni, tisztálkodni, aludni... Dori: Az alvás néha elég kellemetlen volt a hideg miatt, ugyanis Afrikában sincs mindenhol 40 fok, bár aki sátorban lakott, annak rosszabb lehetett. A két defektet, ami volt, percek alatt orvosoltuk, nem kellett hozzá segítség, nem először láttunk kerékkulcsot. Volt 1-2 eset, mikor a terep miatt segítséget kellett kérni, mert elsüllyedtünk a folyóhomokban, (a legviccesebb a senkiföldjén, a Marokkó-Mauritánia határon volt, a futam egyik legveszélyesebb részén, utólag is köszönet segítőinknek) ilyenkor rántottak minket, de ahol lehetett, kilöktük, kiástuk magunkat. Szerencsére más gondunk nem is akadt. A legjobbat a szavannán autóztunk, izgalmas, ugyanis nem lassíthatsz, mert elsüllyedhetsz, ugyanebből kifolyólag nem mehetsz a nyomban (mert konkrét út itt nem volt), és igen gyorsan kell dönteni, irányt változtani, hogy ne veszíts a lendületből. Nagyon jól telkesített az autónk, sok helyen elment, ahol a legtöbb 2kerekes nem ment volna. Gyöngyi: A verenyszakasz adta az igazi terepezés élményét, nagy ballépés lett volna kihagyni. Kicsit merész dolog volt 2kerék hajtású autóval belevágni, de megérte. Olyan helyekre jutottunk el, ahova más esetben nem. Kicsit emiatt kevés a túra kategória, lehetne kicsit izgalmasabb legközelebb:) 4, A honlapotokon olvastam, hogy nem idegen nektek az autózás. Meséljetek kicsit a múltatokról! Dorottya: 12 évesen licenszes autóversenyzőnek lenni elég ritka dolog itthon! Ez hogy alakult, hogy sikerült, mi ennek a története?

Gyöngyi: A weboldalon nálad az autósportok és az autószerelés is fel van tüntetve. Ez sem két kimondottan nőies hobbi, mit lehet ezekkel kapcsolatban tudni rólad?! :) Mind a ketten vonzódtok, és talán gyerekkorotokban is vonzódtatok az autózáshoz. Ebben az esetben miért éppen TTIK, és miért nem mondjuk a BME-KSK? :) (bónusz kérdés ;) ) Dori: Nálunk a család, és az ismerősök sokan benne vannak az autósportban, édesapám is ralizott az országos bajnokságban több évig. Mindig is csodáltam, és hasonlítani akartam rá ezen a téren. Gyerekként sokat jártunk ki versenyekre, profira, amatőrre egyaránt, az 1200-es Ladák és a 601s Trabik fénykora nagyon kellemes emlékként él bennem. Sok nyári délutánt a versenypályán, vagy a műhely környékén töltöttem gyerekként, mikor épp nem a strandon, vagy bringázni voltunk. A versenyzés később úgy jött, hogy öcsémnek megígérték otthon, hogy elkezdhet autózni, ha jó lesz a bizije, éshát végül nekem jobb lett:) Kaptam egy kis Trabimotoros szöcskét, amivel sokat, és boldogan gyakoroltam, főleg a kiskunlacházi motocrosspályán, később pedig elkezdtem versenyezni a Szent Lőrinc ASC-ben. Voltunk Dömsödön, Nagykanizsán, Orosházán, Dabason, Túrkevén stb. Visszasírom a mai napig ezeket az időket:) Amúgy nem voltam egyedül, volt még 1-2 lány rajtam kívül. Jelenleg amatőr ralliban autózom, sajnos a komolyabb osztályoknak brutális az anyagi vonzata, szponzor nélkül inkább lehetetlen továbblépni. Hogy miért nem KSK, én csak annyit mondanék, hogy nagyon nem szeretem a matekot:) Gyöngyi: Az én édesapám is versenyzett korábban. A Hungaroring utcájában lakunk, úgyhogy nem volt nehéz közel kerülni az autóversenyekhez. Van egy lassan veterán Volkswagenem, ami nagy vágyam volt, hogy az enyém lehessen. A kis Polo-t ketten szereljük, tanulom a fortélyokat, bármikor szívesen mókolok rajta. 5, Mik a legszebb emlékeitek a futamról, ugyanakkor mik voltak a legveszélyesebb pillanatok? Gyöngyi: számomra talán az volt a legszebb, amikor a Nyugat-Szaharában autóztunk, jobb kézre az óceánpartot láttuk, hosszú órákon illetve napokon át, balkézre pedig már a sivatag és homokdűnék. Afrika megérintett olyannyira, hogy már tervezzük, hogy megyünk vissza. Nagyon megkedveltem a kintieket, a kisgyereket, akár több időre is szívesen maradnék. Dori: Nekem egészében tetszett a futam, nagyon jó volt a társaság is. Nekem nagyon megnyugtató dolog volt, hogy csak autózni kellett az úttalan utakon, és a legnagyobb problémánk az volt, hogy marhagulyás, vagy lencsefőzelék konzervet bontsunk fel, majd egy hónapig nem kellett foglalkozni az itthoni mindennapi problémákkal, dolgokkal. Ugyanakkor Afrika hangulata elvarázsolt, tényleg mesebeli, de valahogy mégsem olyan módon, ahogy előtte gondoltam. Más a szép jelentése. Ha átállítod magad, hozzászoksz, nehéz elengedni. Gyöngyi: Legveszélyesebb véleményem szerint akkor volt, mikor éjszaka egyedül keveregtünk falvak közötti sziklás "utakon" a semmiben, segítséget kértünk a számunkra ismeretlen szándékú helyiektől,merre jobb menni (ugyanis néha pl elfogyott az "út"), majd miután ez sem segített, ott éjszakáztunk egy kis faluban, egy törzsnél. Éjszaka, kaparászást, neszelést hallotunk a kocsi körül, tartottam tőle, hogy reggelre kilopják alólunk az autót, és nagyon nehezen aludtam el. Dori halál biztosnak gondolta azon tézisét, hogy itt vagyunk igazán biztonságban, és hamarosan mélyen aludt. Reggel kiderült, hogy azért neszeltek a falu (főleg gyerek) lakosai, mert kihordták az ágyaikat, és váltottőrségben vigyáztak ránk éjszaka. Valószínűleg mi lehettünk az évszázad eseménye itt:) 6, Hogyan fogadták az évfolyamtársaitok, barátaitok a TTIK-n, hogy Ti Bamakóra készültök? Mik voltak az általános reakciók? Társaitokon túl, hogyan fogadták a tanárok a dolgot? Gyöngyi: Nem nagyon érdekelte az iskolatársaimat a dolog, sőt, rossz néven vették. Dori által a bioszosokat is ismerem, ők szurkoltak nekünk végig. A tanárok közül volt olyan aki nem támogatta a dolgot, viszont volt aki végig szorított, és gratulált a teljesítményhez. Dori: Nagyon aktívak, segítőkészek voltak a haverok, barátok, mindig lehetett rájuk számítani, végigizgulták az utat, büszkék voltak ránk, gyűjtötték az újságcikkeket rólunk, plakátoltak hóban, fagyban, segítettek demonstrálni, a futam után pedig beszámolóestet szervezni. Respect! :) 7, Tanulmányaitokra volt befolyással a verseny? Elvégre így most korábban kellett vizsgáznotok, vagy esetleg direkt a verseny miatt kevesebb tárgyat felvéve haladtatok tanulmányaitokkal? Gyöngyi: Sajnos, igen, pont a vizsgaidőszak közepébe csap bele a Bamako, lehet, ha nyáron lenne, ropogósra átsülve jutnánk haza. Egyéni vizsgarend volt a megoldás, különben elég nehéz lenne a dolog. Dori: egyszer élünk, én úgy gondoltam, ha ezt most kihagyom, máskor is így, és a végén nem jutok ki a rallira, szóval 'most vagy soha' lett erre a mottóm:) 8, Ha már egyetem, akkor kíváncsi lennék, hogy az autóra hogy került a SZTE logó? :) Támogatott titeket az egyetem is? Ha igen, akkor hogyan / mivel? Gyöngyi: Igen, támogatott az SZTE, az összes oltásunkat, és a maláriagyógyszerünket állták, ami így százezres nagyságrendű összeg kettőnkre, illetve a TTK HÖK állta a CB-nk összegét, aminélkülözhetetlen kellék, bár volt akinek nem volt:) Ezúton is nagyon köszönjük! Reméljük a jövő évi futamon is mellénk állnak. 9, Olvastam, hogy adományokat külön gyűjtöttetek. Erre hogyan került sor, továbbá mennyire volt sikeres akció? Szegeden demonstráltunk 3 alkalommal a Dugonics téren, ami egy elég forgalmas hely Szegeden, a (Városkép kft. támogatásával). Sajnos nem voltunk nagyon népszerűek, nem sok mindent sikerült gyűjtenünk, sokan nem is hitték, hogy tényleg megyünk. Páran pedig megjegyezték, hogy miért nem az itthoni szegényeknek gyűjtünk, talán mert el se tudják képzelni, hogy Afrika egyes részein milyen körülmények között élnek emberek. Reméljük jövőre nagyobb lesz a népszerűség... 10, Ha már gyűjtés, akkor kibújik belőlem a kérdés: Mennyire volt nehéz két lányként szponzorokat keresni akciótokhoz? Továbbá egy "magán" kérdés: mekkora büdzsével indultatok, és mekkora költségekkel járt a futam kettőtöknek, az autóban alvós technikával? :) Eleinte igencsak törni kellett magunkat, hogy komolyan vegyenek, nem volt egyszerű. Sok helyen elutasítottak, volt ahol furán néztek, és volt ahol nem láttak a dologban reklámértéket. Később mikor már többen álltak melletünk, könnyebb lett a dolog. A legtöbb segítséget ilyen téren az Opel Rupesky marketingesétől kaptuk, Erlauer Csabától, aki végig egyengette az utunkat. Szegeden a Rádió Pluszban folyamatosan mentek a bejelentkezéseink (később a futam alatt is), így egyre többen figyeltek fel ránk. Volt aki a médiamegjelenéssel támogatott. Menetközben tök jó cikkeket írtak rólunk, még ha rákerestek a delmagyar.hu -n van egy két jó sztori. A rajt előtt pár nappal már ott tartottunk, hogy folyamatosan csörgött a telefon (nem magunkat akarjuk fényezni, télleg így volt:) ), és ide egy interjú, oda egy pár kép, volt hova menni, beszélni, de örültünk neki, hiszen így a szponzoroknak is tudtunk valamit felmutatni. 2.000.000 Ft-ból jutottunk ki, és vissza is (!), ugyanis lábon hoztuk haza az autót. Ebben az összegben az autón kívül minden benne van, a tárgyi támogatások is (nevezés, oltások, gyógyszerek, autópályadíjak, kompjegy, benzinpénz, GPS, CB, konzervek, honlapszerkesztés, telefonszámla, költőpénz, 80 € tanulópénz Barcelonába, és egyebek). Venni főleg csak egy-két ajándékot vettünk, kenyeret, vizet, narancsot, és néha egy-egy üdítőt, hogy javítsa a kedvünket néha:) 10+1, Egy indulást fontolgató egyetemista csapatnak tudnátok-e átadni pár tanácsot, mit-hogyan csináljanak, tervezzenek, számítsanak? Mik a tervek jövőre? Jelentkeztetek már 2010-re? Volt rajtunk kívül még 2 egyetemista csapat is, gondolom őket is lehet faggatni, de felkereshettek bármikor minket is, ha kérdésetek merül fel a versennyel kapcsolatban, állunk rendelkezésre:) Dori: Szerintem ha lelkiekben felkészültök arra, hogy el tudjátok fogadni a néha nomád életet egy szűk hónapra, olyan emberekkel jöttök együtt, akik kompromisszumokra készek, és el tudják viccelni az atrocitásokat, felkészítitek az autótokat rendesen, és nem utolsó sorban bekészítitek a nagypapa házipáleszét napi fertőtlenítés céljából, akkor nagy gond nem lehet:) Jah, és ha jót akartok magatoknak, akkor ne csupán egy szkúterkazit hozzatok magatokkal:)


Featured Posts
Recent Posts
Archive
Search By Tags
No tags yet.
Follow Us
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square

Elérhetőségek:

Telefon: +36 30 735 3359

Email: info@dorottyakapitany.com

Profil oldalalaim:

  • Facebook Social Icon
  • Instagram Social Icon
  • Twitter Social Icon
  • YouTube Social  Icon
  • Google+ Social Icon